Ezoterika egészen szimplán kiborító. A név abszolút saját találmány, és kicsit becsapós is, mivel Ezoterika a génállománya szerint férfi.(bár szerintem ez a jelző nagyvonalúan hízelgő az ő esetében) Az anyakönyvezett változatot nem szívesen használom -inkább nem szólítom a nevén. Egyáltalán: kerülöm a kommunikációt ha véletlenül összefutunk. Ez viszonylag ritkán fordul elő, mivel őt magát is kerülöm. Ezoterika tudása egyébként végtelen, lelki síkon megkérdőjelezhetetlen. Mindenben, ami elrugaszkodott ettől a sárba gabalyodott materiális valóságtól, ő otthon van.
Perfekt belőlem is. Első találkozásunk alkalmával, úgy cirka két perc után, már a veseköveimet is precízen átlátta, építő jellegű kritikájával ambróziát csepegtetve kiszáradt agyamba. Vele találkozni felér egy hangulatjavító tisztítókúrával, amitől íziben a helyemre kerülök, már nem érhet baj. Mintegy hivatalosan, felsőbb hatalmaktól megerősítve is bizonyosságot kapok, hogy előző életemben alighanem a rágcsálók kasztjához tartoztam. Érzem az erőt. Ő maga Buddha negyvennyolcadik inkarnációja, és egy ideje erősen érik bennem a gyanú, hogy Dharmaszálából - a Dalai Láma főhadiszállásáról -már elindultak a követek...Minden találkozáskor kevés választ el attól, hogy kidugjam a nyelvemet - ami Tibetben köztudottan a legnagyobb tisztelet jelének számít - aztán rövid hezitálás után, de mindig eltekintek tőle. Ne adj' Isten, még félreértené... Valahogy nem kedvelem Ezoterikát… Egyébként, egészen triviálisan az Aranka nagynéném rajongója, jó ideje rágyógyult, gyanítom ez a szerves érdeklődés egészen egyoldalú...Mivel Aranka Sándornak szólítja, gondolom ezen a néven futtatja magát, de valahogy nem bír érdekelni...
Beugrottam Arankához, hogy meglátogassuk a filmszínházat, ami közös passziónk, sajnos ott találom. Rám néz, végig mér, és enerváltan legyint egyet.
-No, megint nem fejlődtél semmit se, Matild! Ha inkább a lelki kvadránsaiddal törődnél, mint a külsőddel, már előrébb lennél! –mondja köszönés helyett, és közben úgy néz rám, mint egy kupac ürülékre, ami itt ragadt a Kréta korból és azalatt a néhány százezer év alatt megkövesedett.
-Kímélj meg, ma nincs ehhez hangulatom-próbálok kitérni a szentenciák elől, sikertelenül.
- Az a baj, hogy az egód irányít, a felettes éned egy percig sem jut szóhoz, elnyomod magadban a pszichés nóvum lehetőségét, ezért a metafizikai valóság bázisán nem látod a harmadik szemeddel az ezotériai elemelkedés lehetőségét a nirvana zenitjére, ahol a megtisztulás stációi, mint elérhető borostyán utak világítanak az obszidián mélység barlangpontjain.
Na, ennek nagyjából annyi értelme van, mint amennyi elsőre látszik.
-Ez nagyon érdekes, Sándor, de hol van az Aranka? – kérdem kétségbeesetten.
-Aranka a chi-t keresi a hálóban. – közli ájtatosan, ami tisztára úgy hangzik, mintha a fekete bugyija, vagy a pesszáriuma után kutatna ezerrel.
-Ez pontosan mit is jelent?!
- Meditál, és lelkileg felkészíti magát a metafizikus hívságok jogosztikus elviselésére, mivel ki kell magát tennie a negatív rezgéshullámok esszenciális eventualitásának…
-Értem...Inkább a részletekbe most ne avass be, úgy érzem nem vagyok elég tiszta hozzá lelkileg, a jogosztikumhoz különösen…-tiltakozom serényen.
-Mert nem irányítod az energia-sugaraidat a materialisztikus fundamentumon túli pszichikális nyalábok irányába…
-Majd megpróbálkozom vele, de nem most!! –szakítom félbe a „briliáns” gondolatmenetét. Erre megsértődik. Ez a szokott ügymenet, úgyhogy nem vagyok különösebben meglepve. Hál’ Istennek az Aranka előkerül, gondolom, ráakadt az agyonkutatott csíre.
-Nah, gyerekek, látom, jól elbeszélgettetek! Sándor már egy hete várja, hogy találkozzatok, Matild, és végre megvitassátok a lelki dolgaitokat.
A hét vicce. Ha ilyen a „Sándor” amikor nagyon vár valamit, milyen, amikor kicsit se?! Nála álmatagabb, átlagosabb arcú humánkezdeménnyel eddigi pályafutásom alatt még nem találkoztam. Ritka szürke kivitelű ember. Olyannyira észrevétlen, hogy a lopakodó vadászgép hozzá képest bazári vurstli, neonizzókkal. Bezzeg, ha megszólal! Rögvest mindenki felélénkül a közelében, és majd legott lázas kutatásba kezd az idegosztály telefonszáma után.
-Istenien szórakoztunk Aranka, bár a Sándorod, mintha kissé befordult volna a móka végére…
Bizony, ez a helyzet. Tehát indulás előtt ki kell engesztelnem Ezoterikát. Ehhez kábé annyi kedvet érzek, mint lélegeztető palack nélkül eljárni a csűrdöngölőst a Csomolungmán.
-Sándor, ne haragudj, kissé dezorientált vagyok ma…, szét vagyok esve na! Ez nem megfelelő lelki állapot az elmélyüléshez…. –nyögöm kelletlenül.
Ezoterika előbb látványosan hezitál, majd nagyvonalúan, mint a walesi herceg intendánsa, elfogadja az önkövezést.
-A megbocsátás az egyik erény a hatból, amit a könyvemben írtam –mondja ájtatosan, én meg döbbenten pislogok az új információn... íróemberrel kvaterkázom itten, akárki meglássa! – A pszichés megvilágosodás tíz stációjának kifejtésekor, azt hiszem, a negyedik kötetben említem meg azt a magaslatot, amikor az elemelkedés már olyan öngerjesztő impulzusokat indít be, hogy elkerülhetetlen a sztoa, a sztoikus nyugalom elérése. Ebben a lebegő létformában, a megbocsátás, mintegy naturális atomja a mindent kitöltő konstans pulzálnak, így nem jelent fizikai megpróbáltatást a gyakorlása.
Nekem viszont totális fizikai megpróbáltatást jelent Ezoterika hosszú távú elviselése. Az Aranka mért tűri meg? – ez az év talánya. Gyanítom, valami zsarolás lehet a háttérben, vagy rajta kísérletezik…Ha valakinek ezek után, ellenállhatatlanul megtetszett, írjon nyugodtan, küldöm a számát, viheti. De jótállást nem adok.
Legutóbbi csevegés