Szellemi Töpörtyűk

A csepűrágók művészetét deszkán és vásznon ajánlani jöttem létre. Emellett a 'kultúrpolitika' minden vonalon való népszerűsítése a feladatom, na, meg íróm 'kultúrkalandjait' prezentálom. Fajtám "blogportál"-idézőjelben a gyengébbek kedvéért. Nevem egy századfordulós magazinról kaptam. Anyám: Gájricsi Matild. Apám: Tomsawyer. Nemem: androgün, de erősen feminim jegyekkel spékelve. Csillagjegyem: a halak meg rák meg ami még érzelgős, képzeld hozzá. Hinni, azt mondjuk nem hiszek benne. Családom: a Gájricsik Világa. Tervem: téged szórakoztatni, amikor nagyon unod magad. Esélyem erre: nem sok, de ígérem, erősen próbálkozni fogok.

Figyelmedbe ajánlom

Legutóbbi csevegés

Színház

Matild

Idő

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2010.03.03. 23:32 -Tom-

Hasfelmetsző Jack és a Plasztika Guruja

Telihold van. Valószínűleg ettől bomlottam meg. Más magyarázatot nem bírok így hirtelen összekaparni arra, hogy honnan szermesztettem újabb, eszement ötletem. Plasztikai sebészhez látogatok. Ez némileg úgy hangzik, mint ha azt mondanám, hogy családlátogatást tervezek az ótvaras fülű Pistikééknél, de halál komolyan gondolom. Rám fér. Amúgy is végtelenül ódivatúnak érzem magam. Nem haladok a korral, rajtam még semmit sem szobrászkodtak. Tiszta full natúrban nyomom, ami több mint rusztikus. Még a szemöldököm is eredeti, az se tetovált legalább... Pfuj! Ez milyen közönséges dolog...

Egy hatvanas nénivel, meg egy szomorkás kamasszal dekkolunk a váróban. Unaloműzésül elnézegetem, vajh' ők mit fognak kicseréltetni magukon. Az anyónál valószínűleg tatarozás a menü, de nem lesz egy egyszerű móka. Azon kívül, hogy cirka harminc kilócska súlyfeleslege van, még döbbenetesen vörös a képes fele. Ez valami kozmetológiai probléma lehet - legalábbis én, jó kókler módjára, erre vetek - mindenesetre a szépségguru felkötheti a gatyamadzagot.  A mellette ülő fiatalkorú gyászos hangulatban, egykedvűen rugdossa a sportcipős lábával az alatta lévő széket. Arcán nincs szabad hely, a pattanások annyira ellepték, hogy csak a szeme világít ki alóluk. Elnézem fancsali arcát, és lassan engem is beterít a ború éjsötét fellege. Vészjósló tekintetet vetek a plasztikai fenomén ajtaja felé. És ez az állapot az idő múlásával csak hatványozódik. Szerintem Hasfelmetsző Jacknél is valahogy így kezdődhettek a dolgok. Egy inger hatására elindult benne egy visszafordíthatatlan folyamat, ami aztán szörnyű eseményekbe torkollott. Magyarul bekattant rendesen...Amikor behívnak a vizsgálóba, már nem adnék egy lyukas garast sem az esztétika mesterének bőréért. Elnézem a jóembert, és a helyzet végképp' eszkalálódik. A pasas erős negyvenes, és marha flegma. Őszülő hajzatot, hasig kigombolt inget visel, jelentős mellszőrzettel, ezt az összbenyomást még egy ujjnyi aranylánccal feldobva. Vizslatóan, kutakodva néz, gondolom, ez valami szakmai ártalom, amúgy viszont teljes terjedelmében eltehénkedik a székében. Egy közepes erejű hegyomlás sem tudná onnan kivetni. Valahogy a humán-befektetés menedzser jut róla eszembe, amit kevésbé politikailag korrekten, striciként szokás a nyolckerben emlegetni. Egy unott mozdulattal az előtte álló székre bök, majd tovább pergeti a vizslatást. Egész alakos portfólió készül, nem hagy ki egy apró részletet sem.

- No, mi a panasz? - kérdi unottan.

-Ööh, hát én azt hiszem, hogy...izé....nagy nekem az orrom...- bököm ki, iszonyat keservesen.

Most elkezdi fixírozni a nevezett testrészt. Olyan áthatóan csinálja - közben még a szája is mozog, mintha számolna- hogy teljesen berosálok tőle. Már legalább a vesémig leröntgenezett. Bár nem nagyon értem, a kiválasztó-rendszeremnek mi köze van a szaglószervemhez, de nem akadékoskodom.

- Milyen értelemben nagy? -kérdi unottan. Amikor leveszi a Forrest Gumpos pillantásomat, úgy dönt, kegyesen megmagyarázza a kérdést - Hogy nagy? Hosszú vagy széles? Vagy esetleg húsos? Görbe? Vagy kampós, csontos, törött?!

Záporoznak rám a jelzők, mint tüskenyilak a zuluknál.

-Hát...öhhh...nem is tudom. Talán széles? Azt hiszem...- mondom igen magabiztosan.

-Nem széles. Az nem ilyen. Az olyan mint a négereké, a magáé nem olyan. - fejezi be az oktatlást, majd újra a néma, pislogás nélküli bűvölés következik. Egy fia hang, nem sok, annyi sem jön ki a torkán. Gondolom, most azt várja, hogy én lépjek. Ritka irritáló ember...

-Hát... egyszerűen csak nagy...Nem lehet azt ennyire megmagyarázni! Látszik az!- mondom elbizonytalanodva. Aztán mentő ötletem támad. - Olyan húsos is! Szerintem...

-Nem. Nem húsos. Az másmilyen.  -közli röviden, majd tovább bámul.

Megőrjít ez az ember! Hát mégis melyikünk itt a szakbarbár, he?! Nekem kell itt diagnosztizálnom, vagy mi?!

- Akkor nem tudom. Csak nagy és kész! -zárom le a vitát.

- Nem nagy. Átlagos. Kisebb nem illene az arcberendezéséhez. A teteje egy kicsit széles. Ez a szexepilje....A vonala meg majdnem tökéletes. Ilyet szoktam operálni. Ehhez nem nyúlok. - oszt ki a plasztikai guru, keményen.

Ezt is megértem! Szexepiles is vagyok immár!  Megérte idejönni, igen! Eztán le se tud építeni, ide járok télen-nyáron...No azért ilyen könnyen nem adom fel.

-Jó, oké. Pedig szerintem furcsa. De az állam... Az tényleg szörnyű! Azt meg kell operálni, de gyorsan! -adom ki az újabb jelszót.

A szépségfarmer még a szokottnál is jobban unja szerény személyemet. Ezt abból következtetem ki, hogy bár most az állam kezdi ezerrel röntgenezni, és közben még az eddigieknél is jobban számol magában - azonban mindezt úgy, hogy közben gyakorlatilag vízszintesben fekszik a karszéken. Mindehhez, az egyik kezével adja az ütemet, mivel megállás nélkül dobol. Biztos a számoláshoz kell...


-Mi vele a probléma? - dünnyögi unottan.  - Széles? Hegyes? Hosszú? Vagy tokája van?

-Öhh...Igen! ...nem...Én...Szerintem hosszú....a tokát nem tudom... -bizonytalanodom el újból.

A Hasfelemtsző Jack elkezd mocorogni bennem. Én az esztétikai-strici helyében sokkalta óvatosabb lennék...

-Forduljon oldalt!  -utasít álmosan- Igen. Nincs tokája. Nem hosszú, ez az áll. Az nem olyan.

-Jó, jó, de akkor milyen?!  Szerintem széles, és hosszú is, én látom! -bátorodom fel hirtelen.

A sebész-fenomém pozíciót vállt, most a másik karfa felé dől el, mint a liszteszsák. Mélán vakarássza a jegesmedvére hajazó tekintélyes mellszőrzetét.

- Az képtelenség. Kizárt, hogy egyszerre széles is, meg hosszú is. Vagy egyik, vagy másik. - okít ki, lassan, tagoltan - Döntse el, melyik!

- Akkor széles! - hiába, határozott, kemény nő vagyok én! - Igen! Kifejezetten széles, mint az Alföld!

A plasztika mestere a pokol mélyéről felsóhajt. Majd behunnyja a szemét. Látom, nagyjából most telítődött a szervezete velem.

-Egyáltalán nem. Olyan arányos, egészen. Nem széles, nem hosszú. Más panasz? -kérdi kezébe temetve az arcát.

- Az egész arcom hosszú, azt kellene kisebbre operálni! Vagy magasabb arccsontot csinálni!...Igen! Ez a jó megoldás! - kiáltom, mint egy eszelős. Tényleg elmentek otthonról nekem, és a Hasfelmetsző Jack költözött be helyettük.  Teljesen megvesztem...De a szépségszobrász felélénkülni látszik! Már előre is dől, és úgy morog meg számol, feszt....csak tudnám, hogy mért pont én fogok ki egy olyan plasztikai sebészt, akinek az alkalmazott matematika a heppje.

-No, kérem, az arcával nincs olyan nagy gond. Ilyen archoz nem nyúlunk hozzá, az eredmény még rosszabb lenne...Hosszúkás, telt....-hümmög, és kántálja magában a számokat - Az arccsontja tényleg lehetne magasabb...

Na ugye! Ugye, hogy megmondtam!! Úgy diagnosztizálok, mint egy Isten!

- De felesleges hozzányúlni - önt nyakon rögvest egy pohár jeges vízzel a jó farikcsa-sebész - Csak szilikon-implantátummal lehetne megoldani, az meg elmozdulna. Nem biztonságos az arcban.

Megomlok. Hát nem lesz ebből se már egy jó kis plasztikázás. Pedig, hogy rá készültem... Új arcom lesz, mint a Travoltának abban a filmben, a drága Nicolas Cage-el...

Aztán látom, hogy felvillan a jó doktor szeme. No, hogy megélénkült itt nekem!


-De kiválló mellplasztikát csinálok...Azt tudom javasolni, magának is. Magára férne. Meg...sokkal biztonságosabb is, mint az arcba rakott szilikon...nagyon el tudnám magán képzelni...jól állna! -ajánlgatja bőszen.

Né' má'! Hogy beindult... Úgy ragyog itt nekem, mint egy egyszemélyes fáklyás felvonulás.

-Nem kösz. Azt nem. - mondom visszakozva.

-De mért nem?! - értetlenkedik -Nagyon biztonságos, egyébként is ez a specialitásom, magát meg szexivé tenné, direkt jól állna...

-De akkor sem. Nem és kész.  -mondom megmakacsolva magam, mint egy hülyegyerek.

- Jó, hát ha nem, akkor nem... -mondja, és látom, hogy megsértődött. Hátradől, és kifejezetten fagyosan vizslat. Már nem is számol. Tragédia! Azt hiszem, vége a szeánsznak... Megint ronda maradtam, és kórosan szilikonmentes.

-Akkor viszlát.  -motyogom és felállok. Leveszem, ahogy végigmér.

- Egy jó tanács, hölgyem! Keressen fel egy pszichiátert, és barátkozzon meg magával, mert magán már csak az segíthet.

Majdnem elröhögöm magam. De csak majdnem. Valahogy kibotorkálok az ajtón, anélkül,  hogy visszaszólnék, hogy "rajtam már az se."

A plasztikai guru nincs tisztában a dolgokkal. Valami isteni napot szerzett nekem, kifejezetten feldobódtam. Át kéne képeznie magát pszichiáternek, mert agyturkászként betegre kereshetné magát. Ritka jó érzéke van hozzá, ráadásul szórakoztató személyiség is, ami külön előny. Engem mindenesetre kikezelt. Már nem vágyom a műlédiségre, maradok aki voltam.

Csak úgy á la naturel hibbant.

komment

Címkék: plasztika kalandok hasfelmetsző jack


süti beállítások módosítása