A jóga órához nem nagyon fűlik a fogam. Inkább mennék Irakba, talpig amerikai zászlóban, félhülye békefenntartónak, mint egy újabb guruhoz - léleküdítésre. De Aranka hajthatatlan. Szerinte a jóga a legfontosabb eszköz a saját bejáratú, pszichés béketeremtéshez. Hiába ódzkodok, elcipel a mesterhez. Ott ér a második számú sokk: Ezoterika is kedvet kapott a jógázáshoz. Amikor megérkezünk, már benn pöffeszkedik a teremben, teljesen fehér hacukában, amitől leginkább egy jól táplált hóemberre hajaz. A fejére - ki tudja milyen indíttatásból -egy világos, kínai jelekkel sűrűn telefirkantott szalagot kötött. Szerintem, összetévesztette a házszámot egy dzsúdó szakkörrel. Az idétlen fejdísszel úgy néz ki, mint egy hibbant Rambó, aki lenyúlta a kínai mosoda teljes tisztított ruha készletét, a cégzászlóval egyetemben, amit a fejére applikált. Megszemlélem a jógaoktatót is, ha már itt vagyok. A szent ember egy komplett buzi. Nincs erre jobb szó, meg felesleges lenne itt finomkodni. Félelmetesen feminim figura, ami abszolút nem tragédia, ha valaki méltósággal viseli. Ez speciel a gurura igaz, de még így is erősen küzdök a feltörő torokkaparászó ingerrel. Ezoterika mindeközben egészen ájtatos pofát vág, csak bólintással üdvözöl, nehogy kizökkenjen a meditatív hangulatból. Arra, azért marhára kíváncsi lennék, hogy milyen kapcsolat van a szentséges homokos, meg közte. Mert roppant bensőséges pillantásokat küldözgetnek feszt.
-Én Mahatma vagyok, ami hindiül nagy lelket jelent. -közli a meleg főmufti, bár senki sem kérdezte.
- Jó! -bólintok beleegyezően - Én meg a Matild. És nem tudom hindiül mit jelent. - Ezoterika helytelenítő pillantást vet felém, és megcsóválja a fejét. Ettől a selyemszalagja hátulról ide-oda repked. Kerge, beszippuzott lepékre emlékeztet, már látom, nem úszom meg röhögés nélkül az összejövetelt.
-Az a dolgom, hogy ellazítsam a tested, és kitisztítsam a lelked. - folytatja a beszámolót rendületlenül a guru. - Először lélegezni fogunk, hogy megtanuld a helyes levegő vételt. Beszívjuk a levegőt, egyik kezünket a rekeszizom felé helyezzük, érezzük, amint az összehúzódik. A légzéssel megnyitjuk a tüdőnket, a kapukon szabadon áramlik az energia… -regéli most már királyi többesben a jó homokmester.
-Bocsánat, hogy akadékoskodom, de ez azt jelenti, hogy amikor levegőt veszek, nem megemelkedik a mellkasom, hanem pont fordítva? -kérdem, mert precíz ember vagyok, nehogy már itt rosszul kivitelezzem a formagyakorlatot!
Ezoterika kiakad: - Mégis mi mást tudna ebből egy lelkileg érett lény kiolvasni, mint azt, amit a Mester mondott??! - kérdi sértett méltatlankodással.
-Sándor, de hisz most van itt először...-vág közbe Aranka...
-Ez nem az esetszámon múlik, hanem a lélekspirál olyan fejlettségi stációján, ami már egy magasabb lépcsőfokot jelent a megtestesülésben. –közli „közérthetően” Ezoterika.
-Ne veszekedjetek, mert a düh sötét energiát jelent, ami elnehezíti a lelketeket – köpi közbe Mahatma, monoton fejhangon. Eddig is egy oktávval magasabban beszélt, mint ildomos volna, és ez most fokozódott. Ezoterika persze engedelmesen bólogat, miközben feszt lélegzünk. A pszichéfőnök úgy, mint egy egyszemélyes transz-szibériai expressz, csak a gázpamacsokat hiányolom, mert kattogás meg füttyögés van bővivel. Ezoterika is majd meg szakad, szerintem az erőlködéstől már maradandó károsodást szenvedett. Eztán következnek a testhelyzetek egyik jobb, mint a másik. Lefekszünk, egyik láb felhúz. Homorít a hát. Vissza. Kitart. Vissza. Rájöttem valamire. A jóga nagymester egy időutazó! Itt veszett, szégyenszemre, mert elbarmolt valamit az időgépen. Most nem szuperál a gépezet... Amúgy meg, a spanyol inkvizíció rendkívül „fényes” korszakára van hitelesítve. Az, az ő valódi közege. Mint főinkvizítor, gondolom, megszedte magát, megtollasodott rendesen, ebből tellett azt átkozott masinára, meg a rezsire a huszonegyedik században. Egyébként meg, egy valódi, hamisítatlan szakbarbár, mivel itt sem bír meglenni a munkája nélkül. Rajtunk éli ki magát. Csak azt tudnám, honnan szereztek a középkorban egy orvos-genetikust?! Vagy legalább egy közepes minőségű sarlatánt, aki ért az óriáskígyók inkvizítorokkal való keresztezéséhez. Mert ez az ember egy Nobelt érő tenyészet… Kizárt, hogy egy alapos petri-csészés beavatkozás nélkül, ennyire gumiból legyen valaki!
-Most az íj-állást végezzük el. Azt hindiül úgy kell mondani… –kezd bele az okításba ájtatosan a „Nagy Lélek” de leállítom.
-Nem fontos ismertetni, úgyse jegyzem meg…
Ezoterika megomlik. Felfújja az arcát, mint egy támadó medúza, és extra látványos szivárványszínekben nyomul. Állítom, jobb mint a National Geographic.
-A lelki tudatképnek ilyetén nihilje és hiányosságai láttán a humánum alapsejtjei is elsorvadoznak, amelynek konklúziója lészen a tudat exitálása. Ez az a hozzáállás ami, megmérgezi és betemeti az energia-csakráimat, a fejcsakrámban nem áramlanak szabadon a tiszta, novális gondolatok. Ez van hát rám kimérve ebben a létszakaszban! Az, hogy téged elviseljelek! Bár ez minden raktáron lévő, évezredek során felhalmozott fény-nyalábomat elviszi…-panaszkodik a szenvedő Buddha szerepkörbe bebábozódott hóember.
-Bocsáss meg nekem Ezo…Sándor, nem szándékosan zavartam bele a meződbe, vagy rétedbe. Szerintem, egy kicsit most kapcsold ki a lelki Himalájádat…
Aranka integet, de már későn…
-Látod, ezért fogsz csótánykényt újjászületni! Mert nem törődsz te semmivel! Ez kizárólag azokra a lényekre jellemző, akiknek a szuperegója el van sorvadva, és a neolitikumból megmaradt ösztönei uralják minden kvantumát…
-Még mindig jobb, mitha ne adj’ Isten a tiedhez hasonló gazdatestben kellene inkarnálódnom –vágok közbe, türelmemet veszítve – Ha választanom kell, én a csótányra szavazok, abban több perspektíva van…
A gurunak végképp’ annyi. Teljesen összelappad, annyira odáig van tőlünk. Bár valószínűleg nem a kiváló vitázó készségünk vette le a lábáról…Mert lezöttyen mellém ő is a földre. A sötét középkorban, amikor feszt üldözték az eretnekeket, ilyesmivel gondolom nem találkozott. Ezoterika kirohan a teremből. Ahhoz képest, hogy le van szíva minden mezeje, ritka energikus egy ember!! Úgy csörtet, mint egy elefántcsorda, a helyre szalagjának két vége a levegőben úszik utána…. Aranka nyakába meg bele áll a görcs, mert már annyira csóválja…
-Ehh…Eddigi életemben nem esett meg velem ilyen…- jelenti be Mahatma, bár ezt most senki se firtatta.
-Mindent meg lehet szokni, Mester, csak kellő lelkierő kell hozzá. Majd belejön…-vígasztalom nagy kedvvel, majd egy közepes erejű hátlapogatás után feltápászkodom, és elindulok kifelé. Aztán megtorpanok a saját udvariatlanságomtól: - Ja, tök jó volt, de tényleg! Tisztára kilazultam vagy mi… -mondom dicsérőleg, hadd legyen már egy jó napja neki is. Az enyém, már megvan. Ezoterika egy darabig nem merészkedik a közelembe, energia féltés okán…Lehet, rákapok a jógára is…Bár nem tudom, mit szólnának a Nagy Lelkű főinkvizítorok ehhez a tervemhez, ha tudnák…Gondolom, a lerobbant időmasinához mégis akadna hirtelen alkatrész…
Legutóbbi csevegés