Mindig érdekelt, hogyan is működik ez.
A szappanipar.
Milyen elvek mentén válogatnak. Mi a vezérmotívum? Vagy jó magyar szokás szerint valakinek ismerőse volt a szomszéd Bözse, így lett belőle famfatál a napisorozatban? Lássuk be, az egetrengető dilemma ordít a megoldás iránt. Odarombolok hát a helyszínre, mert megérett bennem az elhatározás: szappansztár akarok lenni!
Belépek. Köszönés nélkül egy némber pattan elibém és összehúzott szemmel végigmér. Miután végzett, a szörnyülködését csak jelentős energiafehasználás árán képes elrejteni. Akkor sem meggyőzően.
-Maga a válogatásra jött? - kérdi még mindig reménykedőn, hátha eltévesztettem a házszámot. Ezzel kicsit felidegesít.
-Nem. Én a nehézbúvár tanfolyamra jelentkeznék - persze ha még van felvétel. Ha nincs, akkor minden érdekel. A sorozat is.
Nem aratok osztatlan sikert. A nőszemély teljes húsz másodpercig tépelődik, hogy mi is lenne erre erre az akdevát válasz. Onnan tudom, hogy precízen, magamban számoltam. Ezt a remek módszert a plasztikai sebésztől vettem át, igen szórakoztató, tudom ajánlani mindenkinek. Végül egy büdös kukkot se szól, csak kezembe nyom egy sorszámot. Ahhoz is kevés vagyok, hogy utánam köpjön. Sarkon fordul, és elmasírozik.
Nézelődése kezdek, mert nagyon ráérek. Anyám borogass! Ennyi modellt életemben csak a Lúkafdejír-en láttam, jobb években. Minden hajszín és típus képviselteti magát, de van egy egységes vonulat: a szoláriumgépek tropára mentek a sok kulizásban annyira csoki itt mindenki. Ezt prímán látom, mert ruha az nem sok van rajtuk. Lehet, mégis az Év Teste válogatásra estem be, nyakig felöltözve. Ők is méregetnek. Látom, hogy nem bírnak hova tenni. A mosónő, a hat gyermekes háztartásbeli és a paplanvarró kisiparos között ingadoznak, végül az utóbbi győzedelmeskedik. A döntés után szánakozva elfordulnak. Kiábrándultak belőlem.
Ez valahol mulattat.
Így amikor én következem, már totálisan elveszítem azt a kevés kontrollt is, ami még alapból van.
-Helló - sasszézok be, majd rátekintek az előbbi némberre, és elvigyorodom. Én még csak-csak elvagyok a paplanvarrónő utánérzéssel, de ahogy ő kinéz, az mindennek a határértéke. Az előbb nem csináltam róla egész alakos portfóliót, mert nem hagyott időt, meg elvonta a figyelmem a számolgatás. De most lecsekkolom. Kockásfülű nyúlban nyomja, csak neki a kezeslábasa van telehintve ezzel a mintával. Gondolom szolidaritását akarja demonstrálni vele a réparágycsáló koma iránt. Piros bézbólsityak és zöld zokni egészíti ki az egyedi kütűrt. Ez eddig engem nem túlzottan zavar, mert mindenki úgy önkifejez ahogy tud, az már jobban, hogy folyton tikkel a szemével. Ettől valami pajzán, ismerkedős fíling lengi be a teret, és röhögésre ingerel. Az operatőr kollégán viszont nincs mit szemlézni, őszinte sajnálatomra. Átlagpali, átlagarccal. Pedig milyen jó kis darab jöhetett volna létre, ha valamiféle karatert mutat fel! Lehetett volna buffó a nagyoperettben...
-Nem leülni! - mordul rám a kacsingatós asszonyság - Megáll a szék mellett, amíg a kamera megszokja!
Erre elröhögöm magamat. Engem a kamerának is szokni kell... Egyedi darab lehetek..Igaz, nem akartam leülni amíg nem kínálnak hellyel, de ezt nem jegyzem meg. Már így is látom, hogy rosszul áll a szénám...
-Mit nevet? - kérdi a némber.
-Áh semmi...csak eszembe jutott valami - motyogom vigyorogva.
A nőnek kezdődő allergén rohama van tőlem, ettől még veszettebbül tikkel.
-Üljön le! Neve? - pattog tovább. Megmondom. Közben félrehajtott fejjel nézelődöm az arcán. Van mit. A jellegzetes szemrángáson kívül félig átsült pogácsa-képe van. AKi még nem találkozott ilyennel, annak annyit, hogy az ominózus péksütemény nyúlós, és alig kelt, a romlott élesztő ízben és álagban is kiütközik rajta.
-Életkora? - firtatja a pogácsakezdemény.
-Az igazat mondjam, vagy a valódit? - kérdezek vissza. Ezzel alaposan összezavarom. Vánszorognak a másodpercek, mint a bekokózott lótetű, és csak nem jön a válasz. Épp' megint számolgatni kezdenék, amikor megjön a hangja végre de akkor rögtön felháborodottan felcsattan:
-Hát jó, hogy az igazat! Mégis mit képzelt?! Még jó!
-Huszonnyolc. De huszonötöt szoktam mondani. Van amikor huszonnégyet. Ez nálam hangulatfüggő. - mondom készségesen és precízen. Erre megomlik. Tisztára odakövesedik a székbe. A humorérzéke igen fejlett. Valahol a jura korban állt meg a fejlődésben. Az operatőrnek meg reszket a válla. Most vagy becsinált tőlem, vagy halleluja! - ő legalább nem savanyújóska.
-Beszéljen magáról! - utasít továbbra is őrmester-stílben a nagy nehezen észhez tért pogácsa asszony, egy jókorát kacsintva.
-És mégis mit mondjak? Mire lenne kíváncsi?
-Mi az, hogy mire?! - értetlenkedik - Csak csinált eddig is valamit, nem?! Hol él, mi az iskolai végzettsége, foglalkozása, ilyesmi... - ad tippeket, nem nagy kedvvel. Legszívesebben kipenderítene, mint a macskát szarni, de a dühödt tikkelések közepette még uralkodik magán. Unottan sorolom az egész eddigi munkásságom, amihez képest az Ivanhoe egy érdektelen száraz, tucat-sztori. Azért punnyadozok kissé, mert a némber kezdi átragasztani rám is a sótlanságát.
- ...ja szeretem a kutyákat, de van egy macskám is, mert rámtukmálták, meg a természetet is bírom de ez a világ legnagyobb közhelye, bár szentigaz. Az esküdözőket viszont nem kedvelem - jutok a végére a dialógnak. Ekkora már kissé ellaposodom, mert lefárasztott a nőimitáror most már nem is titkolt a szörnyülködése.
-Ha maga jogászként dolgozik, írogat a hová is...nem emlékszem, mindegy az internetre, meg négyfélét sportol, utazgat meg ki tudja mit, akkor mikor akar szerepelni?
- Amikor hagynak - mondom lakonikusan. Erre nincs dobása. Morfondírozik, de látom, hogy erre most nincs meg a válasz.
-Akkor most egy szituáció jön az egyik szereplővel... - mondja vészjóslóan. Rosszat sejtek. Ami beigazolódik. Előpattan a semmiből az egyik szappansuhanc, és legott elém penderül. Ez eddig hol dekkolt?! Vagy itt volt, csak nem vettem észre, annyira feledhető ábrázata van? Köszönésfélét mormol, amit nagyvonalúan viszonzok. Alapból nem bírom a nyálagyat, de ha még ez csiga külsővel is párosul, az tragédia. Már pedig ennél a szerencsétlennél hasonló a kórisme.
-Azt kell eljátszani, hogy ő megcsal téged, te pedig nagyon dühös vagy és veszekszel vele - insturál a pogácsa asszony most szimplán letegezve.
Elröhintem magamat. Ez az alak soha nem csalna meg engem. Előbb kerülnék bizalmas viszonyba King-Konggal, mint vele. Ráadásul jónéhány évvel fiatalabb így még eredetibb a helyzet. Ránézek és legyintek egyet.
-Tudod mit? Piszok hálás vagyok annak a nőnek. Mielőtt elmégy add meg a címét, mert küldenék egy köszönettel egybekötött részvét-táviratot, meg pár szál kórót, hadd legyen neki is valami öröme! Benned úgyse sok lesz...Ami a gazt illeti, ha másra nem, hát jó lesz a sírjára, úgyis záros határidőn belül kihal mellőled, mert seppukut követ el, annyira szánalmas vagy. Ritka feldobott hangulatba kerültem, lehet, hogy neked is küldetek virágot...
-Mit műűvel!?? Mi a fraaancot műűűűvel itt?! - óbégatja a kacsintós asszony kigúvadt szemmel. No! A kacsingatása is hogy abbamaradt! Jobb vagyok mint egy okleveles természetgyógyász! A kölyök vörös képpel téblábol, a kameramant viszont ki kell vinni, mert már hangosan nyerít.
-Eleget teszek a kérésének. Reagálok a helyzetre. Erről a szituációról és partnerről nekem speciel ez ugrott be....- felelek nyugodtan a szemébe nézve. Most megint elkezd tikkelni, ami elszomorít. Ezek szerint csak átmeneti volt a javulás én pedig sarlatán vagyok, nem természetgyógyász.
-Jól van, hagyjuk. - legyint lemondóan - köszönjük, hogy eljött majd értesítjük...
Hát ez feladta. Elszontyolodom.
Megint nem leszek szappansztár, menthetetlen vagyok. Pedig olyan jól mutattam volna a tévében, nálam egy számmal alacsonyabb és egy korosztállyal fiatalabb suhancoknak szenvedélyesen szerelmet vallva. Azért elmenőben nem állom meg, hogy oda ne súgjam a privát jószándékomat: - Ami a szemproblémáját illeti keressen fel egy szakorvost, lehet, hogy gyógyítható, a humorérzék hiányosságairól már ez nem mondható el. - Ráverek a vállára, és a tőle tanult stílben kacsintok egyet az időközben visszasomfordált operatőrre. Aki vigyorogva visszakacsint, majd a homlokához érinti az ujjait.
Azóta azon morfondírozom, hogy vajon szalutálni akart, vagy csak orvosi tanácsot osztogatott ő is?
Legutóbbi csevegés