Ébredés a pokolban. Mansonéknál megint áll a bál. Az átellenben lévő szomszédokat hívom így, mivel a bemutatkozásig még nem jutottunk el. Zárkózott banda. A családfő kiköpött Marylin Manson, egy az egyben hozza a punk, polgárpukkasztó énekes kiszerelését. Fekete, kevésszálú, hosszú haj, kétszínű, enyhén opálosnak ható szem, vérfagyasztó tekintettel. Fogazatilag legalább annyi fémet visel, mint ruházatszerte. Az egész felső rágószerv ezüstszín. Sármos. Bár mintha a fogtechnikus nem állt volna a helyzet magaslatán, mivel eléggé girbe-gurbára sikeredtek a fémtokok.
Minden reggel az óbégatásukra ébredek. Ennek egyik oka, hogy papírból vannak a falak, de a méteres téglafalon is tűrhetően átszűrődne a három szólamban lefolytatott eszmecsere. Az ötévesforma, mindig könnyes-kék szemű gyerek síri hangon, koloratúr szopránban üvölt, többnyire az anyjával, meg a Mansonnal, de néha a velük élő nagymama is bekapcsolódik a demófelvételbe. Gondoltam rá, hogy kihívom a gyámügyet, rövid családtúrára, de aztán letettem róla. Végül is ki vagyok én, hogy belerondítsak más familiáris szórakozásába?
Másrészt, nagyon úgy fest, hogy a Mansonék ragyogó megoldást találtak a stressz alapos, maradéktalan levezetésére, mert amikor végeztek a napi penzummal, és épp' kióvatoskodom a folyosóra, rendre összefutok a ragyogóan udvarias mosolyban feszítő családfővel. A másfél mázsa élősúlyt cipelő anyaszemély is mindig roppant kiegyensúlyozott, harmonikus benyomást kelt. Mindnyájan őrülten heppik, lehet, hogy becsöngetek a receptért.
A mai nap a meglepetéseké: a lakásból kisurranva ad hoc jelleggel verbuválódott állami népi kórus - a teljes Manson család fogad. Rögvest be is állok, frissen csatlakozott tagként a " Magyar Rádió kihelyezett énekkarába" -azaz odasorolok Mansonék mellé.
-Fegyúttya' itt nekőnk a lakááást!! - üvölti épp' Manson.
-A boszorkányságááával!! - ordítja Manson nagyi.
-Az ördöggel cimbóóóórál! -sikítja Mansonné
-Ááááááááááááááhh! áááááááhhhh!!! - kontráz a Manson gyerek.
A spontán csujjogatás oka a nagynéném, az Aranka, aki vendégségben van nálunk. És nyilván a teljes ezoterikus bazár füstölő-készletét felvásárolta, hogy tisztító kúráját sikerre vigye. Egyszerre meg is gyújtotta mind, magam is szédelgek a füsttől. Most vigyorogva dugja ki a fejét, és elégedetten legelteti szemét a felsorakozott népes rajongótáborán.
-Mi van hol ég a ház? -kérdi vidoran.
-Mi az hogy hol?!! Ördög fattya!!! Né' má', még neki áll fejjebb!! Ki hallott mán' ilyet! Ránk robbantja a lakást, oszt még szemtelen is!! -méltatlankodik a feldúlt családfő -Óccsa el, de rögtön, mer' híjjuk a rendőőrt meg a tűzóóótót!!!
-Mi béketűrő, jónevelt emberek vagyónk, nem udvariatlankodónk a szomszédsággal, de ami sok az sok!! -kapcsolódik be érvekkel Mansonné. Látom a mélységes meggyőződést a szemében. Ő tényleg hiszi is, amit mond. A notórius hajnali pankráció, "verbál-agyonveréssel" tarkítva, a legprivátabb magánügyük. Kész, slussz!
-...Meg a gyereknek asztmája van, oszt a füstő' megfújik, ezt is figyelembe kéne venni!! Hogy lehet valaki ennyire ganéééj, he?! - dobja be az adu ászt, egy laza "csuklómozdulattal" Manson.
A gyerek, mintegy illusztrálásképpen, csak a hitelesség kedvéért, fuldokolva köhint párat. Manson nagyi a "boszorkány" szót mantrázza, és sűrűn hányja magára a keresztet. Szép, plasztikus jelenet. Kár, hogy vége lesz. Manson a derékövéből előkapott, eddig általam dísznek, avagy jelmezes-kelléknek hitt, ósdi flintával a levegőbe ereszt párat. Ocsúdni nincs idő a döbbenetből, a szentcsalád mára befejezte az esztrádot. Távoznak. Egymásra nézünk Arankával, látom, azonos következtetésre jutunk... a napi stressz ellenszere: egy egység Manson-kúra, vénásan.
Legutóbbi csevegés