Utálok vásárolni! Ami azért több mint meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy nő vagyok, ráadásul fiatal - na jó, viszonylag - és modernnek mondott. Márpedig egy nőnek ruhából ugye sosem elég. Legalábbis a számosszor szétcsócsált közhely szerint. Még csak azt sem mondhatnám, hogy mentálisan küzdök kihívásokkal, magyarán fóbiás lennék, bár a szűk próbafülkéről nem pont az Átrium-Hyatt bálterme, és nem is egy Karib-tengeri kéjutazás jut elsőre az eszembe. Ellenben, Bridget Jonessal mélységesen egy platformon feszítünk, már ami a ruhák méretezését, vagy az eladóleányzók segítőkész empatizmusát illeti.
Konkrétan: kicsik. Mármint a cuccok. Törpéknek tervezték, vagy húsz kilós, csont nélküli, asztráltestű véglényeknek, akik a legújabb, galaktikus csillagközi szupertrendben nyomulnak veszettül. Csak semmi fenék - horpadt mell, elvégre nőből vagyunk, vagy nem?!
Teljes letargiában cibálom magamra a falatnyi, szuperdivatosnak szánt rongyot, majd végomlásban konstatálom, amint diszkréten belé hasít "énembe", elegánsnak épp' nem mondható hurkákat képezve imitt-amott. És ez még a jobbik eset. A rosszabbról most egy szót se! Az szimplán nem ér be. Lassan, de biztosan elborít a balsejtelem rút, sötét fellege...egy gyanakvó pillantás még a hivalkodó címkére...Óh igen! A méret: 36-os. Jesszuska! Ez már a vég! Nincs mese, én magam vagyok King Kong női változata, egy merő hájas zsírdiszkont, abból is a gagyibb kiszerelés.
Az önsajnálat kellemesen langy hullámaiban elmerülve még egyszer, utoljára felrémlik előttem boldogult Marylin Monroe anorexiásnak éppen nem tűnő, mégis egykoron erőst irigyelt alakja...Boldog idők!
Majd mentő ötlet villan meggyötört elmémbe. Nem, nem az a bizonyos obligát leszorítós bugyi, amivel már a jó Bridget is operált, aztán persze befürdött rendesen - ahogy kell. A fülkéből kióvatoskodva eladó célszemélyt mérek be, majd minden büszkeségem félrepakolva, könnyednek szánt udvariassággal halkan leszólítom, afelől érdeklődvén, ugyan nem akadna-e egy számmal nagyobb méret ebből a roppant tetszetős ruhadarabból? Méla undorral kikapja a kezemből a nevezettet, majd rápillantva szörnyülködő, enyhén kidülledő szemekkel felordít: "L-es!! Ennél nagyobb méretet mi nem tartunk!!"
Első döbbenetén túljutva - és miután az egész, nem épp' csekély alapterületű üzlet figyelmét sikeresen felhívta kettősünkre - mímelt sajnálkozással végigmér, és a gyogyósoknak fenntartott, megnyugtatónak szánt hangon biztosít mélységes sajnálatáról. Talán próbálkozzam az extra méreteket forgalmazó üzletekben. Eztán mind a huszonöt kilóját arrébb görgetve magamra hagy a porban, hogy atomjaimat keresgélve, oldalogva kiszédüljek a vesztőhely nyitott ajtaján, a megváltó szabadba. Ott aztán ötvenöt kilóm minden sejtjével sikítom: UTÁLOK VÁSÁROLNI!!!
Legutóbbi csevegés