Mától makrobiotikusan kosztolok! Ezt kábé két hete döntöttem el, igaz, akkor a másnapra gondoltam, mint egy ideális kezdő időpontra, de ahogy felvirradt a nagy nap, valahogy nem voltam a kellő hangulatban, meg különben sem kell az ilyesmit elsietni - a lelki ráhangolódás nagyon fontos. Mindenhol ezt halljuk.
Persze, néhány Hűbelerozi csak úgy, zsupsz, beleugrik mindenbe, aztán tessék, jól meg is nézheti magát! Nem dolgozza ki kellőképpen az újdonad kajastratégiát, aztán örülhet, ha a továbbiakban nem a magyar egészségügyi intézmények beépített meózása lesz a hosszútávú feladatköre.
Na, bezzeg én körültekintő vagyok, marhára! Szakirodalmat bújok, lelkesen, közben jóleső borzongással konstatálom, hogy a sok modern, nem megfelelő tápanyag miket művel védtelen bensőmmel. Lelki szemeim előtt szörnyű, végtelenített film pereg, a főhős gaz élelmiszerek módszeresen teszik taccsra az egyébként igen szimpatikus, mit sem sejtő hősnőt, engemet. Sajnálom is őt erősen, látván megrázó végóráit, amiről tetézve a bajt, gőze sincs. Két pofára falja a joghurtot, meg a kefírt, majd' megfúlik benne, szénhidrátot eszik dögivel, totál felelőtlenül. Nem gondol a következményekre, mivé is válik az a sok péksütemény, meg tejescsoda védekezésre képtelen lényében. Húst nem nagyon eszik a szerencsétlenje, ez legalább egy jó hír, mert az tud ám csak apokaliptikus pusztítást végezni, bensőleg. Viszont a kávét, azt vedeli, napjában kettő az adagja, ráadásul tetézve a bajt, sok tejjel, így dupla veszedelem. A cukrokról most ne is beszéljünk! Azok szinte mindenben elrejtőznek, orvul lapítanak, alattomos, sunyi módon ott dekkolnak, arra várva, hogy ez a balga delikvens a szervezetébe lapátolja őket. Kész katasztrófa a nő, én mondom! Tehetem, végül is rólam van szó...
De majd most minden megváltozik! Eztán csak magvakat, zöldségeket veszek magamhoz, abból se bármelyiket, a paradicsom például kifejezetten ártalmas, mintha feszt sósavat eregetnék le gyenge gyomromba. A nyugdíjasok ilyen tekintetben direkt makrobiotikus étrenden vannak, mivel hasonló káros luxuscikkekre nem telik. Irigylem is őket, rendesen. Nyers halat, azt mondjuk lehet kajolni, mivel roppantul makrobiotikus, de valahogy nálam, nem tudom miért, de nem jön be. Sebaj! A lenmag meg a petrezselyem majd helyettesíti, nem lesz itt gond, ha én egyszer valamit eldöntök...
Már látom is magamat cipőtalpig egészségesen, erős, új egyéniségem átütően sugárzó, ahogy kell. Eztán kisebb atomreaktorként leledzem. Otthon, a helyre kis piros serpenyőben dúsítom a plutóniumot, serényen. A plutónium fedőneve egyébként szezámmag, néhány sóska és salátalevéllel keverve. Kész robbanótöltet, ezt akár az IRA-nak is elcsencselhetném, jó pénzen. Ezen egy darabig el is merengek, de végül leteszek a remek ötletről - bár nem szívesen.
Étkezésem ilyetén megformálása után íziben kifogom a zavarosból a legtutibb halat, akit jelen esetben, véletlenül pont George Clooney-nak hívnak, de a név, mint tudjuk szemet sem fontos - e mellett már Júlia is elég hosszan korteskedett anno, a jó Sékszpír Vilmosnál. Bár ő jól rá is fázott...viszont holtbiztos, hogy nem a makrobiotikus koszt miatt, úgyhogy nem érdekes. A "tiszta deszka-jaj de bájos" Gwyneth Paltrow is non-stop magokat csipeget, roppant egészségesen étkezik, meg is van ám a látszatja. Ez a látszat rendre száznyolcvannyolc centi körüli, hol Brad Pittnek, hol meg Ben Afflecknek nevezi magát, és mellesleg totálisan odáig van a csupacsont árvacsalánért. (A mostani férje meg, gondolom, a minden kísérlettel együtt járó beütemezett veszteség...úgyhogy az megint csak nem érdekes. Nem foglalkozunk vele.)
Egyébként, állítólag a makrobiotikus étrend rosszmájúság ellen is állatira hatásos. Tényleg itt az ideje, hogy elkezdjem...Nosza! Rajta! Egy percig sem várok tovább, még ma megváltoztatom az éltem! Csak előbb még ezt a kis somlóit bevágom, a sajtos-pesztós spagetti után - szíverősítőnek...
Legutóbbi csevegés